A kisegyházakban a karizmatikusnak, pünkösdinek nevezett gyülekezetekben a “szent szellem” betöltekezés jeleként nevetve ugrálnak, rángatóznak, üvöltöznek, hangoskodnak a “keresztények”. Ilyenkor teljesen kivetkőznek magukból, mintha elmebeteg idióták lennének.
Ez a rángatózás és beteg nevetgélés nem a “szent szellem” munkája! Ezekre a dolgokra tanítják őket.
Annak idején ezt valaki elkezdte és egyre többen átvették és így terjedt el a gyülekezetekben. Minden ugyanígy terjed. Látják, hallják egy másik gyülekezetben és átemelik a sajátjukba az ott tapasztalt dolgokat, mondván: most az “Úr” így munkálkodik.
A gyülekezet vezetők határozzák meg éppen mit engednek meg a gyülekezeti tagoknak. Gyakran járnak más országokba, mert meghívják őket szolgálni és az ott tapasztalt tanításokat, cselekedeteket amelyek az adott vezetőknek éppen tetszenek, egyszerűen elkezdik alkalmazni a sajátjukban is.
Beszéltem ismerősömmel aki szintén kijött a vallásból. Ő is igen komolyan vette az egészet úgy, ahogy én, és az mondta, azért csinálta ő is ezeket a dolgokat, mert másoktól ezt látta. Igen. Minden erre vezethető vissza. Egy bolond százat csinál alapon terjed ez az egész. Mindig kitalálnak új dolgokat, hiszen a vallás is folyamatosan változik és alkalmazkodik a “piaci igényekhez”. Mindig új dolgokat kell belevinni, hogy ne unják meg az emberek. Kell az újdonság, a változatosság. Ezeket a változásokat minden esetben istenre fogják, de ez nem igaz!
