A tudomány mai állása szerint a halál után azért nem lehet létezni, mert a tudatunkat és az élményeinket termelő agy leáll. Amikor az agysejtek nem kapnak oxigént és energiát, a biológiai folyamatok megszűnnek, így nincs olyan szerv vagy mechanizmus, amely a személyes öntudatot fenntarthatná.
Azért sem lehetséges a halál utáni létezés, mert a tudat elválaszthatatlan az agy fizikai működésétől. Amikor az életfunkciók megszűnnek, az agy leáll, így az emlékek, a személyiség és az érzékelés is megszűnnek létezni.
A modern idegtudomány szerint a gondolatok és az érzelmek az idegsejtek közötti elektromos és kémiai jelek eredményei. Ha a fizikai hordozó (az agy) megsemmisül, a tudat sem képes tovább működni.
Az emberi tudat, az agy fizikai működéséhez kötődik. Az agy halálával az emlékek, a gondolatok és az érzések forrása elpusztul.
Nincs olyan mérhető bizonyíték, amely arra utalna, hogy a „lélek” vagy a személyes öntudat független lenne a testtől.
A föld összes élőlényét lényegében a saját teste öli meg. Egész életünkben tápláljuk, óvjuk, gondozzuk a testünket, és végül nagyon sok esetben valamilyen betegség okozza a halálunkat. A testünk megszületik és kifejlődik a létezésben, majd ugyanez a test elpusztítja saját magát.
A leggyakoribb halálokok sorrendje:
1. Keringési rendszer betegségei (szívbetegségek, infarktus, stroke / agyérbetegségek) – Az összes haláleset közel felét (44–50%-át) ez teszi ki.
2. Rosszindulatú daganatok (különösen a tüdő-, vastagbél- és emlőrák) – A halálozások mintegy negyedét okozzák.
3. Légzőrendszer betegségei (krónikus obstruktív tüdőbetegség - COPD, alsó légúti fertőzések)
4. Emésztőrendszer betegségei (például májzsugor, egyéb emésztőszervi elégtelenségek)
5. Külső okok / sérülések (balesetek, mérgezések, öngyilkosság)
Sokan hisznek abban, hogy a halál után az ember tovább él egy másik létformában, újjászületik vagy egy másik világba jut. Ezek a hitvilágok azonban nem a fizikai és méréseken alapuló tudomány, hanem a hit és a spiritualitás területéhez tartoznak.
A vallások és a spiritualizmus kizárólag csak az érzelmeken alapulnak és nem a bizonyítékokon.
Akkor itt tegyük fel a kérdést. Ha a túlvilág, vagy szellemvilág egy anyagtalan tér, ahol nincsenek fizikai kiterjedések, nincs jelen maga az anyag, akkor mégis hogy léteznének benne az élőlények? Mi az ami megjelentené a testeket, a tárgyakat, ha ott nincs anyag? Ha nincs fizikai, teret elfoglaló és kitöltő anyag, akkor vizuálisan nem rajzolódhatna ki semmilyen látvány.
A fizikai test halála után mégis mi vinné át, mi „teleportálná” az öntudatot és a fizikai látványt egy másik dimenzióba, egy másik létezési síkra?
Amíg valami nincs bizonyítva, addig azt nemlétezőnek kell tekinteni.
Ha egy állításra több ezer éve nem találnak bizonyítékot, akkor az minden valószínűség szerint nem létezik és az csak az emberi fantázia szüleménye.