A vezetők szeretik a saját érdekükben ingyen dolgoztatni a gyülekezet tagjait. Ez sajnos velünk is sokszor előfordult. Kihasználtak és mi hagytuk magunkat. Sajnos nem vagyok erre büszke, hogy ennyire hiszékenyek és ostobák voltunk a feleségemmel. Egy régebbi bejegyzésemben már leírtam a történetet, hogy vert át a “főpásztor” anyagilag amikor elvállaltam, hogy utazó zenei szolgálatban leszek és megyek vele ahova meghívást kap. Ilyenkor a komplett saját hangosításunkat vittük és azt használtuk minden alkalommal. Ez esetenként 2-3 órás szolgálatot jelentett, de voltak vidéki konferenciák, ahol még tovább is tartottak ezek az alkalmak, plusz az utazási idő, ami még több óra volt oda-vissza. Ilyenkor szinte az egész napunk a szolgálatra ment el.
Ezekért a munkákért soha, semmilyen anyagi juttatást vagy fizetést nem kaptunk. Kizárólag csak az utazások üzemanyagköltségeit rendezték, de azt is csak később. A hónap végén kellett benyújtani nekik, hogy mennyi volt az üzemanyag használatunk amikor mentünk vele szolgálni. Csak ezeket az útiköltségeket fizették ki, a vasárnapi, központi alkalomra szintén nem fizettek nekünk semmi utazási költséget, pedig én voltam a zenei dicséret vezető.
Ekkor egy öreg autónk volt, sok sok kilométerrel és hetente rendszeresen több száz, néha ezer kilométereket is beletettünk ezekkel az utakkal, szinte teljesen megpakolva hangfalakkal, zenei felszerelésekkel. Volt, hogy az ország egyik végéből a másikba kellett mennünk.
Ami még szintén ide tartozik, hogy még az étkezésünkről is saját magunknak kellett gondoskodni a “főpásztor” szolgálatai alatt, erre sem adtak semmi juttatást és nem is gondoskodtak részünkre semmi élelemmel.
Aztán ott voltak még az autó járulékos költségei is. Az olajcsere, a gumik, a fékbetétek és a szervizelés költségei is. Ezeket is saját magunknak kellett megoldani, erre sem adtak egy fillért sem.
Van egy olyan rész a bibliában, hogy: “...méltó a munkás a maga jutalmára...”. Ezt is szokta néha hangoztatni a “főpásztor”, de a gyakorlatban ezt nem alkalmazta. Ő mindenkitől elfogadott mindent. Adományt, ingyen munkát, ingyen szolgáltatást, szóval mindent, de ő nem nagyon adakozott és nem igazán fizetett a neki végzett munkákért.
A “főpásztor” eltette az összes adományt amit az alkalmakon kapott, de aki vele együtt szolgáltak, azokat meglopta mert nem adott belőle nekik semmit.
Amikor kezdett jól menni a sora és egyre több pénze lett, vett egy új autót magának. A következő prédikációban említette, hogy az "úr" megmutatta neki, hogy kinek ajándékozza el a régi autóját. Mi naivan azt gondoltuk, hogy majd talán odaadja nekünk, hogy azzal járjunk a szolgálatokra, hiszen az egy jobb állapotban lévő autó volt mint a sajátunk. Nem így történt. Olyan gyülekezeti tag kapta meg akinek nem is volt rá szüksége. Volt egy másik pásztor házaspár, akiknek az állandó utazó szolgálatuk alatt tönkre ment a saját autójuk és utána stoppal vagy tömegközlekedést használva jártak szolgálni, de rájuk se gondolt a “főpásztor”. Inkább odaadta annak, aki valószínűleg anyagilag is támogatta őt. Ezek a dolgok így mentek arrafelé.
