A „főpásztor” két dologra helyezte a hangsúlyt az alkalmakon. A „természetfeletti gyógyulás” volt a fő attrakció, amivel etették a jó népet, a másik pedig az „üdvösség”. A gyülekezeti alkalmakon, általában a prédikációk után mindig megkérdezték a közönséget, hogy ki az aki először van itt. Szinte minden alkalommal volt egy-kettő új ember, akiket a régi tagok hívtak meg, mert nekik a biblia szerint a feladatuk hirdetni az evangéliumot, az „örömhírt” és istenhez vezetni az elveszetteket, hogy megtérjenek. Így lesznek mindig új emberek a hallgatóságban, mert a régiek egy idő után lemorzsolódnak.

Szóval, ezeket az újakat kihívják előre a pulpitushoz, hogy elmondassák velük az „üdvösség imáját”, ami által isten kicseréli a „szellemüket” és beléjük költözik. Igen, jól hallottátok:

Ez viccesen hangzik, de ott, akkor nagyon meggyőzően tudják rádumálni az embereket erre a bizonyíthatatlan cselekedetre. Elmondatnak velük egy pár mondatos mantra-szerű szöveget, hogy „Jézus gyere be az életembe, legyél az én uram, megváltóm...” Ezután közlik velük, hogy most már ha meghalnak, akkor a mennybe jutnak, mert igazzá váltak isten előtt. Mostantól más emberek lesznek, isten gyermekei, meg hasonló szövegekkel etetik őket. Valójában semmi sem történt velük, ezzel csak manipulálják őket, hogy ezt higgyék. Majd meghívják őket, hogy jöjjenek rendszeresen, mert isten jelenlétébe jönnek és ő segíteni fog nekik ezután. Ez az „ott” helyük, mert isten iderendelte őket, megmutatta az utat, hogy most már ezen járjanak... bla, bla, bla.

Az újak közül nem mindegyik kezd el járni rendszeresen az alkalmakra, de páran azért mindig maradnak hosszabb-rövidebb időre. Némely embernél ez jó táptalajra talált, főleg a betegeknél, akik a gyógyulás reményében jöttek el. Voltak emberek, akik nagy műtétek előtt kezdtek el járni rendszeresen abban a reményben, hogy itt meggyógyulnak és nem kell kés alá feküdniük de mindig a kórház lett a vége.

Az üdvösség is ugyan olyan átverés, hazugság, mint a kézrátételes imádság általi „gyógyulás”. Semmi sem történik egyik esetben sem, csak megvezetik a szerencsétlen, sokszor betegségekkel küzdő embereket még egy látszat tevékenységgel, amit semmilyen módon nem tudnak bizonyítani.

Egy hiszékeny, isten-hívő embernek elég csak azt a szót kimondani, hogy: „isten” és máris kezes „báránnyá” válik. Az „üdvösség” benne van a bibliában és az meg persze isten beszéde, tehát akkor meg kell tenni. Nincs logikus, józan gondolkodás, csak a hit... de az meg vak. Nagyon!