A gyülekezetek „istentiszteletnek” nevezik az összejöveteleiket. Nos, ez csak egy elnevezés, egy megtévesztés, mert a valóságban teljesen másról szólnak ezek az alkalmak. Egy igazi istentisztelet - már ha létezne isten - nem erről szólna, hanem valódi imádás a teremtőhöz és az ő akaratának, beszédének a kinyilatkoztatása lenne. Ezzel szemben a valóság nem ez! Nagyon nem!
A „szentbeszédeknek”, meg isten kinyilatkoztatásainak nevezett szövegek nem azok aminek látszanak. Hazugság minden egyes szó, amit kimondanak a prédikációkban. Egyházi vezetők, prédikátorok rengeteg esetben a saját problémáikról beszélnek és ez nem „isten” szava a gyülekezet tagjaihoz. Példának hozzák elő azokat a dolgokat, amiket ők személyes sérelemnek tekintenek az életükben, vagy a szolgálatuk során ért támadásokat panaszolják el. Mindenki rossz és ördögi, csak ők a jók és a tökéletesek és nem is értik ezeket a nemtelen támadásokat. Ez színtiszta politika, propaganda, manipuláció. Olyan szintű gyűlölet árad más keresztény egyházak felé a prédikátorok szájából, hogy azt a politikusok is megirigyelnék.
Sok esetben ez történt nálunk is a gyülekezetben. Szinte nem is fordult elő soha, hogy a „főpásztornak” ne lettek volna valakivel vagy valamivel problémái. Az állandó vádlás mindig jelen volt a mondandójában. Előszeretettel hozott fel példának más keresztény gyülekezeteket negatív példaként. Ezek a manipulációk mindig meghozták a gyümölcseiket. A gyülekezet tagjai ezek után szinte ellenségként tekintettek a kiprédikált egyházakra.
Ennek az egésznek az volt a lényege, hogy meg se forduljon a hívők fejében, hogy bármelyik másik gyülekezetbe, egyházba elmenjenek.
A prédikációk szerint mindegyik másik keresztény vagy vagy más vallású egyház rossz és káros, nem istent követik. Így manipulálják a hívőket, hogy ne hagyják el a gyülekezetet. Csak mi vagyunk a jók, mi vagyunk a tökéletesek, isten velünk van, a többiek meg rosszak és gonoszak.
Tudjátok hányszor hangzott el a „főpásztor” szájából olyan kijelentés, hogy ez, vagy az az a keresztény egyház jó. Imádkozunk értük. Jól végzik a munkájukat. Testvéreink az úrban. Nyugodtan menj el az összejöveteleikre, hisz ők is ugyanazt az istent imádják. Lehet, hogy még közelebb is vannak alkalmaik, nem kell messze utaznod, hisz ők is ugyanabból a bibliából tanítanak...
Egyszer sem!
Akik elmentek a gyülekezetből, vagy elküldték őket, azokat minden esetben negatív jelzővel illették. Általában az volt az ok, hogy „zavart keltettek”. Az igazság mindig zavart kelt! Ha egy szolgáló hagyta el az egyházat, vagy kirúgták, minden esetben benne volt a prédikációban, negatív színben feltüntetve. Persze, amíg a „főpásztor” szekerét tolta addig nem volt benne semmi negatívum, addig jó volt. Miután már nem volt hajlandó részt venni a hazugságokban utána már egyből rossz emberré vált. Volt olyan szolgáló, akit hónapokig emlegetett a „főpásztor” negatív példaként az alkalmakon.
