A gyülekezetekben mindenki a vezető kegyeit keresi. Mindig a közelében akarnak lenni, ha megjelenik valahol. Mennek utána, ha a gyülekezeti házban kimegy a folyosóra, de még néha a WC-re is követik. Azt gondolják, hogy ő az „isten embere” és milyen nagy rajta az „isten kenete”. Lesik minden szavát, mert ő az istentől kapott beszédeket szólja. Jó a közelében lenni, mert akkor nekik is csurran cseppen valami „áldás”, mert a vezetővel van az isten.
Ez minden gyülekezetben így van. A gyülekezeti tagok körülrajongják a vezető szolgálókat. Folyamatosan dicsérik őket. Ilyenek hagzanak el:
• Istennek mekkora jelenléte volt a mai alkalmon;
• Milyen áldás volt a szolgálatodon, pásztor;
• Milyen nagy kenettel szolgálsz;
• Az Úr nagyon megáldott téged a prédikációdban;
...stb, stb.
A vezetőket, a prédikátorokat dicséri a gyülekezet és nem az „istent”. Ők a láthatóak, akiket tudnak imádni az isten helyett. Sokan hozzájuk dörgölőznek, hogy kapjanak valami előnyt másokkal szemben. Példaként említhetném egy bizonyos egyház „atyáját” is. Megtelik „hívőkkel” a tér amikor ő megjelenik az ablakban és hatalmas üdvrivalgás fogadja és ez nem az istennek szól, hanem neki.
A vezetők viszont ezt kihasználják. Bármit mondanak a hívőknek, azok azt gondolkodás nélkül megteszik. Irányítják őket és uralkodnak rajtuk. A vezetők elviselik a dicséreteket és ez jól esik nekik. Mondják, hogy: az „Úré a dicsőség”, de az ő májuk dagad a büszkeségtől, hogy milyen jók voltak megint.
Vannak megagyülekezeti vezetők, akik multimilliomosok, milliárdosok a hívőktől beszedett pénzekből és annyira elfordultak már a valóságtól, hogy mindenféle idióta, normalitástól elrugaszkodott dolgot megtesznek és a gyülekezet ezt elnézi nekik. Luxusautók, luxusházak, testőrök, sofőrök, magánrepülők, luxusnyaralások, a legdrágább öltönyök, milliós órák, cipők, mondván, az úr szolgálóinak a legjobb jár mindenből.
Dobálják a kabátjukat az emberekre, hogy abban van a kenet. A levegőt markolásszák és „dobálják” az emberekre a „kenetet”. Ettől a hívők fetrengenek a földön és teljesen kivetkőznek önmagukból, mintha nem lennének normálisak. „Imádkoznak” a zsebkendőkért, meg egyéb ruhadarabokért, hogy hazavihessék bennük a „kenetet”. Sokan a párnájuk alá teszik ezeket a kenettel ”megáldott” textilanyagokat és ettől jobban alszanak!?
Amit a vezetők isten hangjának, beszédének hisznek, az nem más, mint a saját gondolataik, elképzeléseik. Újabb és újabb nem normális dolgokat találnak ki és hitetik el a hívőkkel, hogy ez istentől van és a szerencsétlenek meg elhiszik és ezek a hazugságok nagyon veszélyesek, ha komolyan veszik őket.
A vezetők a sztárok a gyülekezetekben és úgy is viselkednek. A nem hívők felé szerénynek és kedvesnek mutatják magukat, hogy megnyerjék őket, de valójában nagyon kemények, mert övék a hatalom és ezt ki is mutatják, hogy eszébe ne jusson az embereknek ellenszegülni a „parancsnok” akaratának. Lelkiismeret furdalás nélkül távolítanak el embereket a gyülekezetből, ha az érdekük úgy kívánja.
Ha már valakit bekebelez a gyülekezet, attól kezdve az van amit a vezető akar és rá is kényszeríti az akaratát a hívekre, akik közben „isteni agymosáson” mennek keresztül és ezáltal kontrollálják őket.
