Budapesttől nem messze, egy kisvárosba hívott meg minket szolgálni az ottani gyülekezet helyi pásztora. Az alkalomra egy tolókocsiban ülő férfit is elhoztak a helyi szociális otthonból. A prédikáció után imádkoztunk az illetőért, kértük istentől a gyógyulását. Mondtuk neki amire tanítottak minket: Kelj fel és járj. A férfi nagy nehezen kikászálódott a tolószékből, de önállóan szinte képtelen volt járni és a lábai sem voltak kiegyenesedve, mert szinte ülve és görnyedve lépkedett, miközben kapaszkodnia kellett valamibe. Látszott, hogy a járás nehezére esik. Nem véletlenül használt tolószéket. A gyülekezet tapsolt, hogy az “úr” kivette a tolószékből. Mi is azt hittük, hogy önállóan eddig nem tudott kiszállni. Később megtudtuk, hogy ez eddig is ment neki

Ezt a történetet megosztottuk a főpásztorral és a feleségével, akik azt kérték, hogy az illetőt hozzák el a legközelebbi központi istentiszteletre és tegyen megvallást a “gyógyulásáról”.
A férfit el is hozták az alkalomra, aki tolószék nélkül jött be az épületbe. Hát szürreális látvány volt, ahogy a mozgássérült, görcsös testével, mindenbe kapaszkodva közlekedett. Két három “lépés” után meg kellett állnia. Szenvedés volt neki tolószék nélkül a közlekedés.

Az illető megvallotta a gyülekezet előtt, hogy meggyógyult. A gyülekezet itt is hallelújázott és köszönte istennek a “csodát”. A valóságban azonban semmilyen gyógyulás nem történt, és a gyülekezet semmit sem tudott arról, hogy ezt eddig is meg tudta tenni.

A férfi “gyógyulását” még a gyülekezeti újságba is beletették. Egész oldalas cikkben dicsérték az “urat” a “csodáért”.

Ez egyszerű manipuláció, hazugság, csalás. Elhitetik az emberekkel a “természetfeletti gyógyulás csodáját” és ezáltal sokan azt várják, hogy egyszer velük is megtörténik majd a “csoda”. De nem! Csak egy hamis vágyat ébresztenek a hívőkben. Így működnek a dolgok errefelé.