A budapesti központi gyülekezetnek nem volt saját tulajdonú épülete, csak mindig egy állandó termet béreltek a „főpásztorék”. Mi a 90-es években akkor csatlakoztunk hozzájuk, amikor egy irodaház aulájában tartották az alkalmakat. Később innen egy színházterembe költöztünk át. Itt viszonylag elég hosszú ideig voltak az alkalmak megtartva, majd pár év múlva közölték, hogy egy saját épületet fognak megvásárolni a gyülekezet számára és ott lesznek az istentiszteletek is. Az egész gyülekezet nagyon örült és hallelújázott, hogy végre saját imaházunk lesz és ezt istennek tulajdonították és köszönték.
Miután megvásárolták a „főpásztorék” az épületet, megmutatták a gyülekezet tagjainak. Mi is elmentünk erre az épület bejárásra. Hát ahogy néztük, elég sok munka kellett még, hogy ott gyülekezeti alkalmakat lehessen tartani. Nem igazán voltak jó állapotban a belső részek. Szinte mindent ki kellett cserélni és kifesteni. Komplett fűtésrendszer csere, több száz négyzetméter szőnyeg csere, a világítást cserélni, székeket venni... stb.
A „főpásztor” arra kérte a gyülekezet tagjait - főleg a helyieket -, hogy ha tudnak, akkor jöjjenek segíteni, mert sok a munka és minden segítség jól jön.
Az „isten házát” kell rendbe tenni és istennek fogsz dolgozni, ha jössz segíteni és ő majd megjutalmaz ezért.
Meg is indultak a gyülekezeti tagok és megkezdődött a munka. A tagok között lévő szakemberek is felajánlották a segítségüket, persze természetesen ingyen. Akik a tatarozásban és egyéb munkákban részt vettek, nem kaptak érte semmilyen fizetséget - teszem hozzá, nem is fogadták volna el. Nem minden munkát tudtak elvégeztetni a gyülekezet tagjaival, természetesen fizetős szakembereket is igénybe vettek, de ahol tudtak, spóroltak a költségeken, hiszen a „gyülekezeti munkaerő” ingyen volt.
Ez egyébként minden egyházban, gyülekezetben így működik. Istenre hivatkozva, lényegében ingyen dolgoztatva kihasználják az embereket a gyülekezeti vezetők a saját érdekükben, a saját céljaik eléréséhez és ezáltal rengeteg pénz a zsebükben marad, amit ezután saját magukra költenek.
De nem csak a gyülekezeti tulajdonokban dolgoztatják a tagokat, hanem a vezető saját házánál, nyaralójánál, telkén is. A vezetőknek sokszor kérniük sem kell, hanem a gyülekezeti tagok maguk ajánlják fel, hogy elvégeznek nekik különféle munkákat, mert imádkoztak és az „úr a szívükre helyezte” hogy segítsenek.
Az épületek, járművek és minden egyéb ingóság tulajdonjogával minden esetben a gyülekezeti vezető rendelkezik. Az összes közösen megszerzett gyülekezeti vagyon egy ember vagy család kezében összpontosul. A gyülekezeti tagok lényegében a saját kezük munkájával és a saját pénzadományaik révén juttatják milliós értékű vagyonokhoz a prédikátorokat, vezetőket és a vezetők közvetlen családtagjait is.
A hívők ki vannak használva fizikai, vagy szellemi munkásként és anyagilag is!
Ma már ennek a gyülekezetnek, ahová mi is tartoztunk, több száz milliós összeg szerepel a bankszámláján és jó pár ingatlannal is rendelkeznek és mindezek fölött a vezető rendelkezik.
