Az istenről az a véleményem, hogy egy teremtőt az általa alkotott világról lehetne megismerni. Ez a világ sajnálatos módon nagyon rosszul van összerakva, és inkább gondolom úgy, hogy ezt senki sem teremtette, mintsem azt, hogy valaki ezt szándékosan tette volna.

Vannak hívők akik azt mondják, nincsenek ateisták egy zuhanó repülőgépen. Az igazság viszont az, hogy nincs olyan ima ami megakadályozna egy repülőt abban, hogy lezuhanjon és ez a probléma!

Nincs szükségünk érvre az ateizmus mellett... csak nézz körül!

Egyenlőre senki sem tudja az igazságot az univerzum és az anyag keletkezéséről, hisz senki sem volt jelen akkor a ma létező földi élőlények közül, de abban hinni, hogy a semmiből hirtelen anyag lett, mert valaki azt mondta, az elég nagy butaság.

Mindenki ateistaként jön a világra, és a hit csupán a kitartó iskoláztatás eredménye. Az ateista és a hívő közti különbség, hogy az ateista kész arra, hogy megfelelő bizonyítékok hatására megváltoztassa a véleményét; a hívő számára ez nem megengedett.

Az ateisták teljes mértékben felelősek tetteikért és életükért, hibáikat és rossz cselekedeteiket nem hárítják át túlvilági kísértőkre, és nem reménykednek egy jóságos isten kegyes megbocsátásában! Ezt belátva erkölcsös magatartásuk önkéntes, nem egyszerű szabálykövetés, hanem életforma.

Nincs bizonyíték arra, hogy Isten segít az embereknek, bőséges bizonyíték van viszont arra, hogy az emberek tudnak segíteni magukon és másokon is.

A komplexitás létezésének problémáját nem oldja meg egy istenség feltételezése, az csak egy új problémát generál. Ha minden összetett dolog egy intelligens teremtőt igényel, akkor miért ne lenne ugyanez igaz magára a teremtőre is? Egy összetett istenség nem igényel maga is egy még összetettebb teremtőt, és így tovább, a végtelenségig?

A bölcs ember, a bizonyítékok mértékéhez igazítja a hitét!

Egy könyv nem bizonyít semmit...
Egy beszámoló nem bizonyít semmit...
Egy elképzelés nem bizonyít semmit...
Csak a valóság tud bizonyító erejű lenni!