A gyülekezetek vezetői szeretik a gazdagságot. Akik gazdaggá teszik őket, azok nagyrészt a pénzesebb hívők. A vállalkozók, gazdagok, jómódú emberek kiemelt célpontnak számítanak. Ha egy gyülekezeti tagnak vannak ilyen ismerősei, meg kell őket téríteni és be kell hozni a gyülekezetbe, mert az úrnak szüksége van rájuk, hogy az adományaik révén minél több emberhez jusson el az evangélium. Ez a gyülekezeti beetető duma, ilyenekkel etetik a hívőket a prédikációkban. A valóság viszont az, hogy csak a pénzük kell, hogy az a vezető zsebébe vándoroljon. Valójában arról van szó, hogy azért kellenek az emberek a gyülekezetbe, hogy a vezetők kielégíthessék a hataloméhségüket és legyen akiken uralkodni tudnak, hatalmat gyakorolhassanak felettük, de a cél minden esetben a pénzük megszerzése, és a hívők folyamatos adományozásra nevelése
Nem a „lelkek” megmentése a cél, hanem a gyülekezeti vezető luxus életvitelének finanszírozása!
Azért kell a gyülekezeti tagoknak minél több emberrel beszélni és behozni őket az alkalmakra, hogy folyamatos legyen a pénz beáramlása. A prédikátorok mindig azt mondják, amit az emberek hallani akarnak. Istennek adakozol. Ez nagyon jól ki van találva. Mindenféle bizonyítékok nélkül elhitetik az emberekkel, hogyha adakoznak, akkor az adott összegnek a többszörösét kapják vissza. Ezt mindenki legalább egyszer kipróbálja és ekkor máris a pénze a „főpásztor” zsebébe vándorolt.
Ennek ellenére nem minden új ember marad a gyülekezetben akit behoznak a régi tagok. A többség általában nem jön vissza, de néhányan azért elkezdenek folyamatosan járni. Közben ott van a lemorzsolódás is a régiek közül, akik például lelki vagy testi gyógyulás reményében jártak rendszeresen, de nem gyógyultak meg, esetleg rosszabbodott az állapotuk és rájöttek, hogy itt nem az van amiről beszélnek.
Amivel még a gazdag hívőket a gyülekezetben tartják, hogy gyülekezeti szolgálatokat adtak nekik. Akik nagyobb összeget adományoznak a gyülekezetnek, azokat valamilyen szolgálattal jutalmazták. Pénzért kaptak pásztori szolgálatot, vagy területi vezetők lettek, vagy egyéb titulust kaptak. Így láncolták magukhoz, hogy fontos emberekké tették őket.
Nem számított az erkölcs, a megjelenés, az emberi értékek, az igazmondás. Pénzért bárki kaphatott funkciót a gyülekezetben.
Így fordulhatott elő az, hogy a homoszexuálisok, elváltak, paráznák, alkoholisták, láncdohányosok, betegek is szolgálhattak.
Semmi erkölcsös életvitel nem kellett ahhoz, hogy valaki szolgálatot kapjon, csak az, ha nagyobb összeget adományozott a „főpásztornak”. Sánták, bénák, látható betegségben szenvedők lettek pénzért kinevezve pásztoroknak, akik azután „gyógyították” a betegeket - persze sikertelenül. Tudok homoszexuális szolgálókról is. Pásztor hölgy elvált a keresztény hívő férjétől és újra házasodott egy másik férfival és úgy végezte tovább a pásztori szolgálatát azzal másik férfival az oldalán, mintha mi sem történt volna. Pásztor elszerette egy gazdag vállalkozó feleségét, aki anyagilag támogatta ezt a pásztort...
...és ez a gyülekezet ahová jártam, még csak nem is a legdurvább a Magyarországi kínálatból.
