A következő eset akkor történt, amikor "főpásztorral" jártuk az ország gyülekezeteit, ahova meghívást kapott. Általában hétvégéken mentünk vele az egyházán belüli gyülekezetek meghívására. Azokra a helyekre járt rendszeresen, ahol nagy volt a gyülekezet létszáma. Ezek megyeszékhelyek és nagyobb városok voltak. Főleg két nagyvárosba látogatott el rendszeresen. Ezeken a helyeken több százan jártak az alkalmakra. Ez annak volt köszönhető, hogy a "főpásztor" rendszeresen eljárt ezekre a helyekre, míg a kisebb gyülekezeteket egyáltalán nem látogatta. Később vált világossá a dolog, hogy miért. Az adomány miatt! A sok ember sok pénzt jelentett. A városi ember több pénzt dob az adományos ládába, mint a "szegényebb falusi". Kevesebb ember kevesebbet adakozott, ezért hanyagolták a kis gyülekezeteket. Jobban megérte oda menni, ahol több a pénz.
Szóval, már úton voltunk egy délnyugat-magyarországi kisvárosba, ahol a "főpásztor" vidéki alkalma lett volna, és természetesen mi szolgáltattuk a zenei dicséretet és a hangosítást is mi szállítottuk. Akkoriban már volt mobiltelefonunk, ami egyszer csak út közben megcsörrent. Egy pásztor társunk hívott fel azzal a hírrel, hogy nekünk kell megtartanunk az alkalmat mert a "főpásztor" nem tud eljönni, ugyanis az autójukkal út közben belementek az árokba. Ennyi volt az infó amit közöltek velünk. Gyorsan hívtuk a "főpásztort", szerettük volna megtudni hogy jól vannak-e, nem történt-e komolyabb baj. A telefonjuk ki volt kapcsolva. Ezután egy budapesti pásztor barátunkat hívtuk fel és elmondtuk neki a hírt és kértük, hogy próbálja megtudni, hogy vannak, de ő sem járt sikerrel. A kisvárosban megtartottuk az alkalmat, majd hazajöttünk.
Pár nap múlva megtudtuk, hogy nincs semmi baj, jól vannak a "főpásztorék".
A következő héten mentünk a központi gyülekezetbe, ahol a "főpásztor" ingerülten mondta a prédikációjában:
Pásztorok nyomoznak utána és hazugságokat terjesztenek róla. Nem is volt balesetük, nem tudják, honnan szednek emberek ilyen hamis információkat.
Na bumm. Mi van? Most mi vagyunk a hibásak, mert aggódtunk a vezetőnkért?
Később megtudtuk, hogy mégis igaz volt, valóban balesetet szenvedtek és kórházba is vitték őket.
Hazugság, hazugság és még több hazugság. Mindez azért, hogy a gyülekezet azt lássa, hogy a "főpásztor" mennyire megáll a hitében. Vele nem történnek rossz, negatív dolgok. Isten megvédi őt természetfeletti módon.
Előfordult néha, hogy a központi gyülekezetben nem a "főpásztor" tartotta a vasárnapi istentiszteletet. Ilyenkor mindig arra hivatkoztak, hogy külföldre utazott. Ez egy idő után nekem gyanús lett, mivel engem mint zenekarvezetőt mindig tájékoztattak, ha nem a "főpásztor" fogja tartani a vasárnapi központi alkalmat, hanem valaki helyettesíti. A gyülekezetben ezt nem hirdették ki, mert akkor esetleg sokan nem jönnének el. Az emberek a "nagy hitgyógyítót" akarták hallgatni és, hogy ő tegye rájuk a kezét a gyógyító sorban. Ennek ellenére néha kitudódott, hogy helyettesítő lesz és akkor kevesebben is voltak az alkalmon.
Szóval, volt, hogy minket is meglepetésként ért, ha nem a "főpásztor" tartotta az alkalmat. Ilyenkor a kommunikáció az volt, hogy amerikába vagy valahová külföldre kellett utaznia.
Hat évig voltunk abban a gyülekezetben és ez idő alatt soha nem láttuk a vezetőt betegen. Lehetetlen, hogy, hogy ennyi idő alatt valaki ne legyen beteg.
Utólag belegondolva, valószínűleg egy lázas influenza, megfázás vagy valamilyen látható betegség miatt nem jött alkalmat tartani, hogy a gyülekezet őt ne lássa betegen. Később a "főpásztor" halálát is gyógyíthatatlan betegség okozta. Ezzel a betegséggel ő már régóta kűzdött.
Az élete utolsó éveiben már betegen imádkozott az emberekért, hogy meggyógyuljanak, közben ő is halálos beteg volt, de ezt a tényt eltitkolták, mert a rákbetegség nem minden esetben látható.
A prédikációban sokszor vádolta a gyülekezetet, hogy azért vagytok betegek, mert nincs hitetek a gyógyulásra. Akkor ezek szerint neki sem volt.
