A kilencvenes évek közepe, vége felé a kezdeti növekedés után, csökkenni kezdett a gyülekezet létszáma. A "főpásztor" elkezdett félelmet helyezni a tagokra, hogy ne jusson eszedbe elmenni innen. Ilyen kijelentéseken keresztül manipuláltak bennünket: Ha elmész innen meg fogsz halni, nem leszel áldott. Csupa negatív, rossz dolgokat soroltak fel, melyek akkor fognak történni az emberekkel, ha elhagyják az ő gyülekezetét. Ezek a kijelentések befolyásolták a gyülekezet tagjait. Ez persze nem mindenkit tartott vissza és folyamatosan morzsolódtak le az emberek.
A "főpásztor" úgy döntött, hogy cselhez folyamodik. Minden nagyobb városban megkettőzte a helyi gyülekezetet. Ez úgy történt, hogy egy ugyanabban a városban lakó másik pásztorral megnyitottak egy új gyülekezeti alkalmat egy másik városrészben. Ekkor a már meglévő gyülekezet megfeleződött. A közelebb lakók az új gyülekezetbe mentek át, vagy azért, mert a másik pásztor szimpatikusabb volt, esetleg jobban lekötötte őket a prédikációja, szóval megosztották a helyi gyülekezeteteket. Voltak megyeszékhelyek és több tízezres városok, ahol három-négy felé is elosztották a meglévő egy darab gyülekezetet.
Ekkor kezdték el azt kommunikálni, hogy az egyházuknak az országban már több mint négyszáz gyülekezete működik. A "főpásztor" versengett a többi magyarországi gyülekezettel. Azt akarta láttatni másokkal, hogy az ő egyháza már mekkorára nőtte ki magát és "isten áldása" van rajta.
Ez egy nagy hazugság volt! Nem volt kétszáz gyülekezete sem a megfelezések előtt. A mai napig sincs. Sok vidéki kis falusi gyülekezet volt, ahol csak pár ember jött össze, többnyire egy család, akik egyébként is jártak egy nagyobb gyülekezetbe. Olyanok is voltak, ahol meg volt hirdetve az állandó heti összejövetel, de soha senki nem ment el az alkalmakra. Ezek nem aktív gyülekezetek voltak, de a gyülekezetek listája ezek által is többnek látszott.
Akkoriban még az internet gyerekcipőben járt, és csak a gyülekezeti újságban jelent meg a vidéki alkalmak listája. Ez jól mutatott négy-öt oldalon keresztül, de a valóság nem ez volt.
Mivel mi is egy vidéki kisvárosban élünk, és a helyi gyülekezetet vezettük, nálunk is ugyanez történt. Megbíztak a városunkban élő másik pásztor házaspárt, hogy nyissanak egy új alkalmat egy másik városrészben.
Csak, hogy ezt velünk nem közölték. Minden a tudtunk nélkül történt. Eltitkolták alattomosan, sunyi módon!
Amikor ezt megtudtuk, egyből telefonáltunk a "főpásztornak", aki csak annyit mondott: Ti nem tudtátok? Nektek nem szóltak?
Nem! Nekünk nem szólt senki, de ez szándékosan tették, mert ez egy folyamat része volt. Szépen fokozatosan kezdtek tőlünk elvenni szolgálatokat, mert mi beszélgettünk más pásztorokkal a gyülekezeti problémákról, a "főpásztor" diktatórikus rossz döntéseiről, hamis tanításairól. Észre vettünk dolgokat és azt szóvá is tettük. A besúgókon keresztül pedig eljutottak a "főpásztor" fülébe is. Onnantól kezdve már csak idő kérdése volt, hogy a távozás mellett döntünk.
